Chess Caddy / Útmutatók / Svájci rendszerű verseny

Így bonyolíts le svájci rendszerű sakkversenyt

Minden, amire egy klubszervezőnek tényleg szüksége van — párosítás, színek, erőnyerő, meg nem jelenés, időzítés és az este menetrendje.

Utoljára frissítve: 2026. július 25. · A szabályokat 2026. július 25-én ellenőriztük a FIDE és a US Chess hatályos szövege alapján.

A svájci rendszer a klubsakk igáslova. Senki nem esik ki, mindenki játszik minden fordulóban, és az első forduló után mindig olyan ellenfelet kapsz, aki ugyanannyi ponton áll, mint te. Nyolc játékostól nyolcszázig működik, és pontosan annyi forduló után ér véget, amennyit előre kijelöltél.

Ez az útmutató annak szól, aki ténylegesen levezényli a versenyt — aki a párosítási lapokat nyomtatja, nem annak, aki azt kérdezi, miért kapott megint sötétet. Végigveszi a verseny előtt meghozandó döntéseket, a párosítás mechanikáját és azt a néhány helyzetet, amiből megbízhatóan vita lesz.

Mi a svájci rendszer, és mikor jó

A svájci rendszert először Zürichben, 1895-ben használták, és egy konkrét problémát old meg: úgy akarsz győztest találni, hogy nem játszatsz teljes körmérkőzést, és senkit sem ejtesz ki. Ezt úgy éri el, hogy az azonos ponton álló játékosokat párosítja. A nyerők a nyerőkkel, a vesztők a vesztőkkel találkoznak, és néhány forduló alatt a mezőny magától rendeződik.

Három szabály határozza meg, és lényegében ez az egész rendszer:

• Ugyanazzal az ellenféllel nem játszol kétszer. Ez a legmagasabb prioritású szabály a FIDE és a US Chess párosítási előírásaiban egyaránt.
• Az ellenfeled a te pontszámodon áll, valahányszor ez lehetséges.
• A színek kiegyenlítettek a verseny egészében, amennyire az első két szabály engedi.

Akkor válassz svájci rendszert, ha nagyjából tíznél több játékosod van, vagy ha kötött számú est áll rendelkezésre, és a versenynek időre be kell fejeződnie. Tíz játékos alatt általában jobb a körmérkőzés — mindenki játszik mindenkivel, nincs magyarázandó párosítási algoritmus, és a sorsolásra sem panaszkodhat senki. Ha inkább ágrajzot szeretnél, lásd a kieséses rendszert, de számolj azzal, hogy a mezőny fele egyetlen játszma után hazamegy.

Hány fordulót játsszunk

A US Chess 27. szabálya adja a klasszikus választ: a svájci versenynek annyi fordulóból kell állnia, hogy a hibátlan pontszámmal álló játékosok száma egyre csökkenjen, és R forduló ezt legfeljebb 2^R játékosig teljesíti. Megfordítva ez azt jelenti, hogy forduló = log₂(játékosszám), felfelé kerekítve.

Két dolgot szinte soha nem mondanak ki. Először: a log₂ szabály legfeljebb egy hibátlan pontszámot garantál — egyértelmű győztest nem. Két játékos végezhet 4½/5-tel úgy, hogy senki sincs 5 ponton, és ezt semennyi forduló nem akadályozza meg. A US Chess ezt szó szerint le is írja: „egyértelmű győztest azonban nem tud garantálni”. Pontosan ezért számít a holtverseny-eldöntés klubszinten jobban, mint az élvonalban.

Másodszor: inkább páratlan számú fordulót válassz. A US Chess 29M szabálya megjegyzi, hogy a páros fordulószámú versenyeken a legnagyobbak a színegyenetlenségek, és nehezebb a párosítás. Öt forduló négy helyett általában a legolcsóbb javítás, amit egy klubversenyen elvégezhetsz.

Van alsó korlát is. Ha a fordulószám megközelíti a játékosszám felét, a párosítómotornak elfogynak a friss ellenfelek a tabella élén, és a visszavágó elkerülhetetlenné válik. Gyakorlati ökölszabályként tartsd a játékosszám ≥ forduló + 3 viszonyt, és ha a fordulószám közelít a játékosszámhoz, akkor nehéz úton játszol körmérkőzést — inkább írj ki egyet. A fordulószám-kalkulátor mindezt kiszámolja adott mezőnyméretre és időbeosztásra.

Az estéhez illő időbeosztás

A fordulószámot valójában az óra dönti el, nem a játékosszám. Számolj visszafelé a lefoglalt órákból.

A szokásos számítás 60 lépéses játszmát feltételez, amitől egyszerű az összeadás: játékosonkénti perc = alapidő percben + a másodpercben megadott bónusz vagy késleltetés. Vagyis a G/25 5 másodperces késleltetéssel játékosonként 30 percet jelent, a legrosszabb eset pedig ennek a duplája.

A legrosszabb esetre tervezz, ne az átlagra. A legtöbb játszma korán véget ér, de a következő fordulót az utolsóként befejező tábla késlelteti, és a fordulók közti ötperces átállás az a tétel, amit a szervezők a legmegbízhatóbban alábecsülnek. Egy gyakorlati megjegyzés: a késleltetéses időbeosztást sokkal könnyebb beütemezni, mint a bónuszosat, mert a bónusz idővel a játékos gyűjtögethet, és a játszma messze túlnyúlhat a névleges hosszán.

Két klubformátum uralkodik: heti egy hosszú forduló négy-öt héten át, vagy egyetlen est három-négy gyors fordulóval. Mindkettő működik. A kettő keverése nem.

Mit kell tartalmaznia a versenykiírásnak

A legtöbb versenyvita olyasmire vezethető vissza, amit soha nem hirdettek ki. Mindezt tedd közzé a nevezés megnyitása előtt — több pont előzetes közzétételét mindkét szövetség szabályai megkövetelik, a többi pedig egyszerűen sok bosszúságtól kímél meg:

• A lebonyolítás módja és a fordulók száma (a FIDE megköveteli az előzetes kihirdetést)
• A teljes időbeosztás, például G/25 d5 vagy G/90+30
• A fordulók időpontja és az első forduló kezdése
• A holtverseny-eldöntés sorrendje — mindkét szövetség megköveteli az első forduló előtti közzétételt
• Erőnyerő-szabályzat: kérhető-e fél pontos erőnyerő, mely fordulókra, és meddig kell kérni
• Várakozási idő — meddig vár a megjelent játékos, mielőtt igényli a pontot. Ez az egyetlen leggyakrabban kihagyott tétel
• Nevezési díj, díjazás, és hogy a díjak garantáltak-e vagy a nevezésektől függnek
• Értékelt-e a verseny, és van-e tagsági követelmény
• Csoportok és Élő-pontszám határok, ha megosztod a mezőnyt

A nevezési lapon kérj nevet, elérhetőséget, Élő-pontszámot és azonosítót (vagy „értékszám nélküli” jelölést), csoportot, az erőnyerő-kéréseket a fordulók megjelölésével, azt, hogy hoz-e készletet és órát, és fiataloknál egy vészhelyzeti elérhetőséget.

Hogyan működik a svájci párosítás

Az első forduló nem véletlenszerű. Rangsorold a mezőnyt Élő-pontszám szerint, vágd ketté, és párosítsd a felső felet az alsó ellen: az 1. kiemelt az alsó fél első játékosával játszik, a 2. kiemelt a másodikkal, és így tovább. Egy 16 fős mezőnyben ez 1–9, 2–10, 3–11 és így tovább — az első kiemelt a középső kiemelttel játszik, nem a legutolsóval. A színek tábláról táblára váltakoznak. Ez az új játékosokat folyamatosan meglepi, és érdemes az est elején egyszer elmagyarázni.

Minden további forduló pontcsoportokkal dolgozik. Rendezd sorba mindenkit pontszám szerint. Az egyes pontcsoportokon belül ugyanaz a kettévágásos párosítási logika érvényes. Ha egy pontcsoportban páratlan a létszám, valakinek le kell csúsznia az alatta lévő csoportba — ő a lecsúszó játékos, és a csoport, amelybe kerül, vegyes pontszámú lesz.

Amikor a kézenfekvő párosítás megsért egy szabályt — általában mert a két játékos már találkozott, vagy mindkettőnek ugyanaz a szín járna —, a motor kötött sorrendben javítja. Először transzpozícióval próbálkozik: a csoport alsó felén belül átrendezi a játékosokat, a két felet érintetlenül hagyva. Csak ha semmilyen transzpozíció nem működik, próbálkozik cserével, vagyis egy játékos átemelésével a két fél között. A US Chess világosan megindokolja: a cserék „hajlamosak meglepni a játékosokat… nem szabad alkalmazni őket, ha megfelelő transzpozíció is lehetséges”.

A US Chess a prioritásokat rangsorolt listaként is megadja, ami hasznosabb a FIDE folyószövegénél, amikor a tábla mellett kell elmagyaráznod egy párosítást:

1. Kerüld két olyan játékos párosítását, akik már találkoztak
2. Azonos pontszámú játékosokat párosíts, ahol csak lehetséges
3. A pontcsoporton belül a felső felet párosítsd az alsóval
4. Egyenlítsd ki a színeket
5. Váltakoztasd a színeket

Figyeld a sorrendet: a szín a legalacsonyabb prioritású. Ez az egy tény megválaszolja a párosítási panaszok többségét, amit valaha kapni fogsz.

Színek, és miért tűnnek kiegyensúlyozatlannak

Mindkét szövetség ugyanarra törekszik: senki ne végezzen kettőnél nagyobb színkülönbséggel, és senki ne kapja ugyanazt a színt három fordulón át. A hatályos FIDE-szabályok szerint annak a játékosnak, akinek a színkülönbsége elérte a ±2-t, abszolút színigénye van, és két azonos abszolút igényű játékos nem párosítható egymással — ez az a mechanizmus, ami megakadályozza, hogy a különbség valaha ±3-ra nőjön.

Van egy jogos kivétel. Az utolsó fordulóban a színegyensúlyt védő szabály enyhül az első helyért versenyben lévő játékosokra, így egy éllovas valóban végezhet ±3-mal. Ez helyes működés, nem hiba.

Két részlet, amin sokan fennakadnak:

• A le nem játszott játszmák nem számítanak a színnél. Az erőnyerő vagy a meg nem jelenés teljesen kiesik a színtörténetből. A FIDE ezt kimondja: az a játékos, akinek a története S-V-S-lejátszatlan-V, úgy kezelendő, mintha S-V-S-V volna. Vagyis az erőnyerő nem szakítja meg a színsorozatot, és a meg nem jelenés nem törleszt színtartozást.
• A kiegyenlítés erősebb a váltakoztatásnál. Ha az utolsó három színed világos, világos, sötét volt, sötét jár neked — az összesített egyensúly előbbre való, mint az egyszerű váltakozás az előző fordulóhoz képest.

Erőnyerő — amit mindenki elront

Ha páratlan a mezőnyöd, minden fordulóban marad egy játékos ellenfél nélkül. Három különböző dolgot hívnak erőnyerőnek, és másképp viselkednek:

Az elterjedt tévhit szerint a párosításból kimaradó játékos fél pontot kap. Nem kap. A FIDE szabálya egyértelmű: a párosítatlan játékos „nem kap ellenfelet, nem kap színt, és annyi pontot kap, amennyi a győzelemért jár, hacsak a verseny szabályai másként nem rendelkeznek”. Ez az utolsó tagmondat számít — beállíthatod a párosítási erőnyerőt fél pontra, de ezt előre ki kell hirdetned, és mindenkire alkalmaznod kell.

Ki kapja? A US Chess itt pontosabb a FIDE-nél: az első fordulóban a legalacsonyabb Élő-pontszámú játékos kapja, de nem értékszám nélküli és nem utólag nevező játékos; a későbbi fordulókban a legalsó pontcsoport legalacsonyabb Élő-pontszámú játékosa. Egész pontos erőnyerőt senki ne kapjon kétszer.

A páratlan mezőny legjobb megoldása a házi játékos: egy néző vagy klubtörzsvendég, aki vállalja, hogy leül azzal, aki különben kimaradna. A US Chess ezt kifejezetten támogatja — a játékos önként mond le az ingyen pontról azért, hogy játszhasson, így senki nem kifogásolhatja értelmesen, hogy az ellenfél túl gyenge vagy túl erős.

Végül: a le nem játszott játszmák egyik rendszerben sem értékeltek. De az a játszma, amelyben mindkét játékos leült és lépett, mindig értékelt, még akkor is, ha az egyikük utána időtúllépéssel veszít.

Meg nem jelenés és visszalépés

A várakozási idő a te döntésed, és az alapértelmezések eltérnek. A US Chess egy órát használ alapértelmezésként, ha nem mondasz semmit; a FIDE alapértelmezése ennek az ellenkezője — nulla, hacsak a versenykiírás másként nem rendelkezik. Gyors időbeosztású klubestén a 15–30 perc ésszerű. Bármit is választasz, nyomtasd rá a párosítási lapra.

Ha mindkét játékos hiányzik, a US Chess 0–0-ra értékeli a játszmát — kettős meg nem jelenés, nem döntetlen. Az online platformok gyakran döntetlenként kezelik a kettős kilépést, és a szervezők tévedésből átveszik ezt a szokást.

Visszalépésnél a gyakorlati szabályok:

• Vedd ki a játékost a további párosításokból; a már megszerzett pontok megmaradnak, és a végeredményben is szerepel.
• Kérd meg a játékosokat, hogy a párosítás elkészítése előtt szóljanak. A legtöbb meg nem jelenő egyszerűen nem tudta, hogy van erre eljárás — írd rá a nevezési lapra.
• Minden játszmának pontosan egy pontot kell megőriznie. Ha ugyanahhoz a párosításhoz meg nem jelenés miatti győzelmet és erőnyerőt is adsz, felfújod a pontkészletet, és csendben elrontod a végeredményt.
• A meg nem jelenés számít a pontoknál és a mérlegnél, de ki kell hagyni a holtverseny-eldöntés számításából és a színegyensúlyból.
• Figyeld a továbbgyűrűző hatást: a visszalépett játékos befagyott pontszáma lehúzza mindenki segédpontszámát, aki ellene játszott.

A verseny estéjének menetrendje

Egy háromórás klubest, két forduló G/25 d5 mellett:

A felszerelés egyszerű számtan: N játékoshoz N/2 tábla, készlet és óra kell, plusz tartalék. Ehhez jön a párosítási lap, az eredményjegy, toll és valami, amire a tabellát kifüggeszted.

Holtverseny-eldöntés és díjmegosztás

A pontazonosság egy klubszintű svájci versenyen normális kimenet, nem kudarc. Az első forduló előtt dönts a holtverseny-eldöntésről, és hirdesd ki.

Svájci rendszerhez a Buchholz-szám — az ellenfeleid végső pontszámának összege — a szokásos választás; azt kérdezi, „mennyire volt nehéz a menetrended?”. Körmérkőzésnél a szabvány a Sonneborn–Berger, amely az ellenfelek pontszámát a velük elért eredményeddel súlyozza. A holtverseny-útmutató végigveszi a számolást, beleértve azt a kényes kérdést is, hogy az erőnyerőt és a meg nem jelenést hogyan kell beszámítani.

A díjakról: van egy szokás, amit értékelés nélküli klubversenyen is érdemes átvenni, és ez a US Chess szabálya: a pénzdíjakat összevonjuk és egyenlően osztjuk el a holtversenyben álló játékosok között; a segédpontszám csak azt dönti el, amit nem lehet kettévágni — kupát, címet, első táblás kiemelést. Ketten holtversenyben az elsőségért, 200 és 100 dollár a tét? Vond össze a 300-at, fizess fejenként 150-et. Ez előre elhárítja szinte az összes díjvitát.

„Ez a párosítás hibás”

Szinte soha nem az. Az esetek túlnyomó többségében a párosítás helyes, és helyette valamelyik az alábbiak közül igaz:

• Egy eredményt rosszul rögzítettek, vagy a forduló párosítása után javítottak.
• Valaki visszalépett, de ezt nem rögzítették, így a motor még mindig párosítja.
• Egy kért fél pontos erőnyerőt soha nem vittek be.
• A panasz valójában a színről szól — ami, mint fent, a legalacsonyabb prioritású szabály.

Zárd le és ellenőrizd az eredményeket a következő forduló párosítása előtt; ez az egy szokás a kategória nagy részét megszünteti. És ha egy forduló már elkezdődött, ne párosítsd újra. A nyilvántartást javítsd, ne a párosítást.

A FIDE kilencedik alapszabálya jó mérce ahhoz, hogy magadat mérd hozzá: a párosítási szabályoknak annyira átláthatónak kell lenniük, hogy a párosításért felelős személy el tudja magyarázni őket. Ha végig tudod vezetni a játékost azon, miért azt a párosítást kapta, a panasz elpárolog.

Gyakori kérdések